Hosszas huza-vona után sikerült kiválasztanunk abból az 5 lehetséges jelöltből, aki a környéken lakik azt az egyet, aki mindkettőnknek szimpatikus volt. Volt egyébként egy másik is, aki hipnózisos szülést is vezet, ő egy picit spirituálisabb volt, nekem ő is nagyon tetszett, de valahogy mégis úgy éreztem, hogy egy “technikusabb”, racionálisabb elmére lesz szükségünk, így Birtére esett a választás. Birte egyébként német származású, élt Amerikában, de 20 éve Hollandiában van. Van három nagyobbacska gyereke, és kb. 3 éve dolgozik teljes állásban dúlaként. Előtte kemény üzletasszony volt, de ahogy elmondta, mikor az első gyereke született, annyira megváltozott az életszemlélete, hogy ezt valahol fel szerette volna használni. A gyerekei között beíratkozott szülésznőképzőbe is, de nem tudta elvégezni, mert csak nappali képzés van, így később inkább a dúlaságot tanulta ki. Mellette akupunktúrát, akupresszúrát is tanult, hivatásos terhesmasszőr és babamasszőr is egyben. Szóval azt gondoltam, hogy nem lesz ez olyan rossz.
Az első találkozásunk neutrálisra sikerült. Nem mondanám, hogy annyira hihetetlen vonzalom alakult ki bennem iránta, de nem is taszított. Kedvesnek kedves, de mégis inkább olyan hűvösen kedvesnek mondanám. Az első találkozáson mindhárman össze-vissza beszélgettünk mindenről, nagyon kevés szó esett igazából a szülésről vagy a vajúdásról. De hát ismerkedtünk.
Miután F-fel mindketten úgy döntöttünk, hogy az első benyomás pozitív, és hát egyébként sincs időnk új dúlát keresni, így eldöntötttük, hogy ő lesz az és kész, Meg is írtuk neki, hogy hogy döntöttünk. Ő nagyon örült, mi meg elégedettek voltunk. Aztán szinte azonnal sor is került a következő találkozóra.
Mivel a legközelebbi szülésznős látogatásomon már vinnem kell a szüléstervet, és ez a dúla szolgáltatásaiba is beletartozik, így azonnal megkerestük, hogy jó lenne mihamarabb összeülni szülésterv ügyben. Persze Birte rögtön mondta is, hogy általában fordítva szokta csinálni. Vagyis megtartja nekünk a tájékoztatót a szülésről, a szülés fázisairól meg a fájdalomcsillapításról, és csak ezután következik a terv, de hát nálunk most szorít az idő, így ezt előre vettük.
A terv összeállítása nagyjából 2 órát vett igénybe. Annyi mindenről beszéltünk. Voltak kicsi dolgok is, és voltak olyanok, amikre pl. én nem is gondoltam.
Nagyjából az lett a terv lényege, hogy mindig szeretném a kórházban, ha világosan kommunikálnának, és mielőtt bármit csinálnának, tájékoztatnának, és engedélyt kérnének rá. Persze mindezt egy komplikációmentes szülés esetén. Leírtuk, hogy ha lehet, ne kelljen az ágyban feküdnöm, hanem azt csinálhassam, amihez éppen kedvem van, hogy épp ezért ne kössenek CTG-re (mert azzal csak háton lehet feküdni 1,5 óráig minimum). Kértük, hogy tanuló orvos ne nyúljon hozzám (bejöhet figyelni, de ne csináljon semmit). Illetve, hogy ha lehet, kerüljük el a gátmetszést, ne kapjak automatikusan oxitocint a baba megszületése után, illetve, hogy a babát rögtön helyezzék rám, és hagyjanak békén 🙂
Valójában ez egy nagyon ideális kép arról, hogy hogyan is lehetne. Aztán, hogy a valóságban mi lesz, azt senki sem tudja. Lehet, hogy annyira fogok őrjöngeni a fájsok miatt, hogy amint beérünk a kórházba, már nyomatom is magamba az epidurális érzéstelenítést, és ctg alá fekszem, de az is lehet, hogy egészen máshogy alakul. Nekem csak az a fontos, hogy a baba egészségesen megszülethessen. De nyilván ez az, amit nem írunk bele egy szülési tervbe, pedig nekem csak ez az egy dolog lebeg a szemem előtt. Végtére is semmi sem fontosabb ennél. Velem bármi történik, kibírom. Csak ő legyen egészséges.
A terv tehát kész, most már csak hivatalosan is el kell fogadtatnom. Kiváncsi vagyok, mennyire lesznek rugalmasak a szülésznők.
Külföldön 