A blogírás gyakoriságából is látszik, hogy mennyire nem unatkoztam az elmúlt hónapokban. Kicsit szégyenlem magam, mert olyan jó lett volna a gyerek minden kis lépését megörökíteni. Meg is fogadtam, hogy megteszem, aztán nem lett belőle semmi. Corinna meg közben utazó nagykövet lett és új ismeretségeket kötött.
Magyarországon még decemberben szereztünk egy nagyon kedves gyermekorvost és védőnőt, akik mindent nagyon alaposan megvizsgáltak, és sok információval el is láttak bennünket. Persze az otthoni körülményeket össze sem lehet az itteniekkel hasonlítani – mert pl. a gyerekrendelő udvarán a beton annyira rossz, hogy alig lehet rajta a babakocsit áttolni. A rendelő meg vagy 30 éve biztos ugyanúgy néz ki. De az emberi bánásmód az, ami igazán különbözik. Magyarországon már 1 találkozás után emlékeztek fejből a gyerekem nevére, és anélkül kapott krémre receptet, hogy taj-kártyája lett volna. A védőnőt bármikor hívhatom, mindig kedvesen útbaigazít. Többször volt nálunk családlátogatáson (ilyenkor mindig elszégyenlem magam, mert hegyekben állnak a kibontatlan dobozok).A doktornő pedig a saját anyósához küldött koponyaultrahangra, mert kicsinek találta Corinna fejét.
Hollandiában a tanácsadóban külön kérésre sem mérték meg a gyerek hosszát, mert ez nem tartozik bele a 11 hónapos vizsgálatokba, pedig a mérőkén ült, és csak a hátára kellett volna fektetni. Külön kértem is. De nem. Ha akarom, mérjem le magam a nyílt napon, ami minden héten van (csak ahhoz külön oda kell menni).
Szerencsére egyébként minden simán megy velünk. Corinnának jó az étvágya, mindenre kíváncsi, és egyre inkább azt szeretné enni, amit mi is eszünk. Reggel tápszerrel kel, aztán reggelizünk, ahol lekváros kenyeret eszik. Délben turmixot kap, amiben mindig van minden, hús, gabona, zödség, de általában repetázik a mi tésztánkból, amit nagyon szeret. Délután gyümölcspépet eszik – még mindig csak két foga van, ezért nem tud igazán harapni, de anyukám megtanította rágni az ínyével, az jól megy neki. Estefelé eszik még egy zöldségpépet és ellopja a kajánk felét, és lefekvés előtt benyom még egy adag tápot. Ehhez képest szerinte alig hízott az elmúlt időben, még mindig nincs 8 kiló.
Viszont nagyon aktív. Reggelente szeret velem aludni, és velem kelni. Én is nagyon szeretem, úgyhogy nehezen mondok le róla. Egy munka miatt pár napra el kellett utaznom, akkor anyukám volt vele, és akkortól a saját szobájában alszik, de nagyon hiányzik mellőlünk. Mostanában gyakran felébred éjjel, és nagyon nehezemre esik átmenni hozzá az éjszaka akár hatszor is, így megint nála alszom. Tudom, hogy ezt lassan meg kéne szüntetni, de arra várok, hogy hátha majd ez is magától megoldódik, mint ahogy eddig minden. Az az álmom már teljesült, hogy menjen korábban aludni. Mostanában este annyira álmos, hogy 9-ig sem bírja ébren, le kell raknom aludni. Nem mindig sikerül, ilyenkor sírva követeli az alvását, senkivel nem marad meg, csak velem, és a hajamba csimpaszkodva, sírva reméli, hogy nem kezdem el vetkőztetni és öltözetetni, mert ezeket utálja.
Megtanult hisztizni is. Ha valami nem tetszik neki, akkorát homorít, hogy attól félek, eltörik a háta. És sikít is, hogy felhívja magára a figyelmet.
Még mindig egy jó kedélyű gyerek, sokat nevetünk. Jó a humora. Szereti, ha hajszörnyeset játszom vele – valamiért szegény hajfetisiszta lett. Ha hajazunk, akkor előrecsapom az arcomba az összes hajam, és beledörgölöm a hasába, amit nagy nevetéssel nyugtáz.
Megtanult járni, ha a kezünket fogja. Most már kizárólag csak járni akar, a mászás nem pálya. Szereti húzigatni a fiókokat, előszeretettel kezd el kidobálni belőlük mindent. Én visszarakom, és ő megint kiszedi. Ezzel elvagyunk egy ideig. A plüssállatok nem nagyon tetszenek neki, még mindig inkább az apróbb részletekért rajong, de már tudja, hol van az élőlények szeme (az enyémet sokszor ki is akarja nyomni), és a púpja. Szeret a szánkban turkálni (fogorvos lesz?) és nemrég elkezdett táncolni is. A könyveket szereti, azt is, ha olvasunk neki. Szeret a levegőn lenni, mostanában az erkélyre is kiteszem aludni.
Általában véve nagyon kellemes baba, és mindenki megcsodálja, megfogja, vagy megcsipkedi.
Elkezdett szótagokat is mondani, most már van dejdejdej, enyenyenyenye, és bababa, de hallottamm már bebeb-t és memmét is tőle. (a memmét akkor használja, ha nem tetszik neki valami). Világosan ellöki a kezünket, ha valamit nem akar, és egyre jobban ki tudja fejezni magát. Szóval egy édesbogár.
Külföldön 