Napirend

Mindenhol azt olvasom, hogy mennyire fontos a napirend, meg a rendszer a babáknál. Nem tudom, másoknak ez hogy sikerül, mi igencsak el vagyunk maradva.

Egy napunk kb. így néz ki:

Ébred, amikor sikerül – általában fél 8 és 9 között, attól függően, hogy előző nap mikor sikerült utóljára ennie és elaludnia, és ehhez kiépest mikor kelt fel éjjel enni. Ez a “reggeli” evés, amikor átöltöztetem, áttörölgetem, megkapja a vitaminjait, és aztán általában cumisüvegből enni kap. Ha szerencsések vagyunk, akkor jó kedve van, és evés után, ha nem is alszik vissza, akkor is eldumál a méhecskéjével, és hagy nekünk egy fél óra időt, mialatt megreggelizhetünk. Utána F dolgozik, én meg fejek. És aztán játszunk. Beszélünk a méhecskével, zenélünk a forgós madarakkal, simogatózunk. Itt nagyon kell figyelnem, hogy mikor fárad, mert ha nagyon, akkor átmegy sírósba egy másodperc alatt, ami azt jelenti, hogy elfáradt, aludni szeretne, csak nem tud. Na ilyenkor dajkálni kell, altatgatni, énekelni. Korábban irtó büszke voltam rá, hogy csak leteszem a gyereket a kiságyba, és már alszik is. Valószínűleg nem számoltam azzal, hogy a gyerek megnő egyszer, és már nem akar az ágyában aludni. Ha nem sikerül elaltatni, akkor szívás, mert akkor borul az ebédünk, mert egy iső után újra meg kell etetni. Ha szerencsések vagyunk, akkor ez után végre elfárad, és elalszik, így tudunk legalább ebédelni. Ez valamikor 1 és 3 között bekövetkezik, így nem vagyunk nagyon türelmetlenek. Utána attól függően, hogy mennyire volt fáradt, 3-4 órát alszik. Ha ez után felébred, akkor próbálom szoptatni. Ha nem elég neki a tej, akkor kap még üvegből is anyatejet. Én előtte, közben vagy utána valamikor fejek. (Már csak 4-6x fejek egy nap, mikor mennyiszer sikerül, de úgy tűnik, hogy állandóan fejek.) A kora délutáni evés után megpróbálunk kimenni sétálni. Ez nem mindig szokott sikerülni. Ilyenkor, ha aktív, és játszani akar, akkor nem akar kimenni sétálni, mert ez neki azt jelenti, hogy aludnia kell a kocsiban, így valószínűleg unatkozik, és ordít. Szóval nagyon résen kell lenni. Persze szeret sétálni, de a megfelelő időpont elkapását még gyakorolni kell.

Az este nagyon hamar eljön, és az esti etetés után (ami 5-7 között van valamikor) elkezdődik a nyűgösködés. Kicsi játszás van, de a sírás mellett már nem tudjuk megállapítani, hogy mit is akar pontosan. A mi vacsoránk általában repül, volt már, hogy este 11-kor sikerült valamit enni. De a normális vacsoraidőben általában vele kell foglalkozni. F. nem akar egyedül enni, pedig a legjobb megoldás ilyenkor, hogy egyikünk Corinnával foglalkozik, a másik főz, aztán felváltva eszünk és gyerekezünk. Hát ez még fejlesztésre szorul.

A lakás romokban, takarítani, vasalni nem nagyon sikerül. Én annak is örülök, ha a fejős cuccokat van időnk mosgatni, sterilizálni, meg a konyhát rendben tartani, vásárolni sé enni. Meg a gyerek ruháit kimosni. Egyelőre ennyire telik, remélem később jobb lesz.

És hogy mi a helyzet az esti fürdetéssel,

Hát nem nagyon jön össze, mert ahhoz tudni kéne, hogy este mikor fog enni, és előtte megfürdetni. De mivel ez mindennap egy kicsit változik, csak ritkán sikerül elkapni. Igyekszünk heti kétszer megfürdetni. Azt nagggyn élvezi 🙂

És mi történik, amikor kétségbe vagyunk esve? Hát akkor minden megoldás érdekel. Pl. ilyenek is:

És igen, ez az a takaró, amit januárban kezdtem, és még mindig nincs befejezve. Reménytelen.